Az újdonságok, különlegességek mindig lázba hoznak, főleg, ha mindez egy olyan helyen van, mint Székelyföld, ami messzeföldön a hagyományairól és az értékeinek megőrzéséről híres.
Az értékek közé sorolható az állatok szeretete és természetesen a háziállatok tartása és tenyésztése is, ami sok családnak a megélhetést jelenti. A székely ember lovát leginkább munkára használja. A mai napig lóval szántanak, boronálnak, szénát vagy termést hordanak be, ám, sajnos egyre kevesebben. A lovas hagyományokat lassan, de biztosan felváltja a traktor, amely számomra egy romantikus világot gyűr a nagy gumiabroncsok alá.
Albert András létrehozott egy lovardát, amelynek a lovai egyenesen Izlandról származnak. Vállalkozó lévén a hétköznapjaiban kevés kapcsolata volt a lovakkal, ám egy izlandi ügyféllel való tárgyalás során merült fel ötletként, hogy mennyire jól érezné magát ez a szelíd patás az ivói völgyben, ugyanis a nyarak kellemesen hűvösek, a telek pedig nem rettentően hidegek, ez pedig hasonlít az izlandi klímához. 2007-ben már meg is érkezett az első 4 ló charter járattal, egy tucat orvosi és egyéb hivatalos papírral. 2009-ben újabb 4 ló érkezett, mivel az előző 4-nek tökéletesnek bizonyult a klíma és az ellátás, így biztonsággal vásárolták az újabb állományt. 2010-ben újabb 8 db ló gazdagította a ménest és 2013-ban már két saját csikóval bővült a csapat, akik szülőhelye immár Ivó lett. 2017-ben a 31 lóból 14-et saját csikóként tartottak számon és 2018-ban elkezdődött az első 5 éves csikók belovaglása, ami mindig egy örömteli pillanat a gazda számára.
Az izlandi ló az egyik legkiegyensúlyozottabb fajta, amelyet nem versenyzésre tenyésztettek ki, hanem tipikusan háztáji jelleggel, a család segítése volt a fő cél. Termetük az átlagos lovakéhoz képest alacsonyabb, ám teherbírásuk annál nagyobb, nehéz terepen is biztonságosan, nyugodtan járnak. Ezek a tulajdonságok bizalmat ébresztenek a kezdő lovasokban, ezért tökéletes választás lehet azok számára, akik még csak kacérkodnak a lovaglással, de nehezebben küzdenek meg a lovak iránt érzett természetes félelmükkel.
Többször sikerült nagyobb baráti társasággal együtt lovagolni és a kezdőtől a haladóig mindenki megtalálta a harmóniát, mert ezeknek a kedves állatoknak elég magas a tűrőképességük, könnyen alkalmazkodnak az emberhez, így csökkentve a konfliktusok forrását. Néhány órás tanulás után biztonsággal lehetett kimenni velük terepre. Fantasztikus volt így bejárni az erdőt és megismerni a Hargita nyugati oldalát lóhátról.
A videóból remélhetőleg átjön az az érzés, amit mi is tapasztaltunk, amikor egy barátságos, nyugodt állat hátán kirándulhattunk a Hargita lábánál, szépséges erdei utakon, ahol egymást váltották a fenyves és a lombhullató erdők.
Vigyázat! Az ember könnyen beleszeret(het) ebbe az izlandi lovas élménybe, úgyhogy kipróbálása a függőség fennállásának veszélye ismeretében ajánlott. 😉
Készítettünk egy riportot Andrással, egyrészt, mert kíváncsi voltam, hogy hogyan működik egy sikeres vállalkozó Székelyföldön, másrészt pedig megismerhessétek az embert a sok csoda mögött. 🙂
